RSS

A MEZŐK IS PRÉDIKÁLNAK

21 jún

November végi fáradt, szürke tájon –
az elmúlásnak síró dala kél.
Fönt mozdulatlan felhőóriások;
ólomlepellel közeleg a tél.

Lelkem, szívem száz marok szorítja,
sóhaj rezdül át egész lényemen:
bútól s gondtól kavaró életemben
ó adj egy biztató jelt, Istenem!

s a jelre várva nézem, egyre nézem
a hervadást mint lassú temetést,
s meglátom hirtelen a messze nyúló,
zölden zsendülő őszi új vetést.

S az Isten szól a fűszálon keresztül:
,, Miért gyötörnek régi s új sebek?
Ádventi zöld van minden szürkeségben,
miért nem látod, s miért nem keresed?”

Megértem, amit a mező üzent most,
s míg elnézem a zsenge, új vetést:
megköszönöm szívem mélyén a néma
s oly sokatmondó igehirdetést!

Haluszka Margit

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be június 21, 2009 hüvelyk Advent, Haluszka Margit

 

Címkék: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: