RSS

CSAK A KEGYELEM

20 jún

Támasz nincs velem – csak a kegyelem.
Semmi más nem tart meg engem,
mint törött mankó hagy cserben,
s csak a kegyelem marad énvelem.

Mit érek magam?  Mind haszontalan
amit tettem és elértem;
Megrontotta bűnöm, vétkem.
Védő nincs velem – csak a kegyelem.

Isten jósága, Jézus halála,
Szentlélek-adta új élet –
más nem adhat békességet
nékem idelenn! – Csak a kegyelem.

Boldog, ki bűnnel győztes harcra kél.
megtisztul Jézus vérében,
győz a Bárány erejében
s zengi szüntelen: Csak a kegyelem…

Ahogy sebzetten, észrevételen
őz rejtőzik sűrűségbe,
roskadok le Hozzád térve,
s gyógyír nincs velem – csak a kegyelem.

S bár az ős gonosz támad, ostoroz –
kárt lelkemben hogyan tenne!
Betakar Isten kegyelme!
Csak az van velem! – Csak a kegyelem.

És ha fájdalom terhét hordozom,
ha sötét, mély völgybe érek,
ott is kísér tiszta fényed.
Más fény nincs velem. – Csak a kegyelem.

Hadd énekelem: Csak a kegyelem!
Elég életre, halálra,
elérni örök hazámba!
Elég szüntelen. Csak a kegyelem.

Dora Rappard

Reklámok
 
2 hozzászólás

Szerző: be június 20, 2009 hüvelyk 47_2Korinthus, ALKALMI, Dora Rappard

 

Címkék: , , , , , ,

2 responses to “CSAK A KEGYELEM

  1. tónibácsi

    július 17, 2010 at 7:56 DU.

    OLAJÁG
    Posted on november 27, 2009 by 4given2serve

    Repülj, galamb, az ősi olajággal! Mondd: Istenünk szívében béke van, Nem átkozza többé meg már a földet az emberért. Siess, fehér galamb, Röppentsd a hírt, a béke fényeit néptől-népig, lélektől-lélekig! Repülj, galamb! Békére vár az ember. Békítse meg, ki békételen, a drága hír, hogy távolban, közelben testvér-erő a béke, kegyelem. Kegyelem és békesség… halld, világ! […]

    : kategória 01_1Mózes, ALKALMI, Füle Lajos | Tagged: 1Móz 8:21, béke, galamb, hírmondás, kegyelem, olajág | Leave a Comment »
    HÁNYSZOR?
    Posted on november 25, 2009 by 4given2serve

    Az Úr Jónáshoz másodszor is szólt, megismételve a küldetést. Azt a parancsot, ami ellen tiltakozott a szíve, a lelke, ami elől futott és menekült, amíg az ÚR utol nem érte… Míg meg nem járta azt a mélységet, ahol megtanulta az engedelmességet, és fölismerte, hogy az Úrnak különös terve van vele. Az Isten ma is számít […]

    : kategória 32_Jónás, 40_Máté, 41_Márk, ALKALMI, Evangelizálás, Oláh Lajosné | Tagged: engedelmesség, Jón. 1, Jónás, küldetés, kegyelem, Mk. 16:25, Mt. 28:19 | Leave a Comment »
    AZ ALKU
    Posted on július 8, 2009 by 4given2serve

    Sóhajt a szél a Mamré tölgyesében, pedig a tölgyes nincsen már sehol, eltemette az idő homokja a mulandóság mélyén valahol. De a szél, amely a port ráhordta, a szél időtlen. És ma is beszél Isten – Ábrahámmal, veled, vagy velem? Ki tudja azt, ha zúgni kezd a Szél? …Ábrahám az élmény melegével az őt megáldó […]

    : kategória 01_1Mózes, ALKALMI, Evangelizálás, Lukátsi Vilma | Tagged: 1Móz. 18:22-33, alku, evangélizációra, Golgota, gonosz, hit, kegyelem | Leave a Comment »
    MINDEN ADVENT
    Posted on július 3, 2009 by 4given2serve

    Minden advent kegyelem: vétkem jóvátehetem. Minden advent vigalom: Isten Úr a viharon! Minden advent érkezés: Átölel egy drága kéz! Minden advent alkalom: győzhetsz saját magadon! Minden advent ítélet: így kellene – s így élek! Minden advent remegés: Isten felé epedés! Minden advent ima is: Uram, fogadj be ma is! Minden advent Szeretet: Betlehembe vezetett, Köszönd […]

    : kategória Advent, Ürögdi Ferenc | Tagged: ítélet, öröm, kegyelem | Leave a Comment »
    SZÁMADÁS
    Posted on július 3, 2009 by 4given2serve

    Nem voltam hű szolgád Uram, pirulva vallom ezt. Többször vonzott a rossz világ, mint a véres kereszt. Ezerszer be kell látnom azt, hogy méltatlan vagyok. A bűnök árja elborít, nem fogy, sőt, mind nagyobb. De eddig is áldott kegyelem hordozott Jézusért. Ezt a kegyelmet vissza ne vond. Ó vissza ne kérd, mert ebből éltem – […]

    : kategória ALKALMI, Bódás János | Tagged: alázat, bünbánat, ima, kegyelem | Leave a Comment »
    VALAMIT NEM ÉRTEK
    Posted on július 3, 2009 by 4given2serve

    Régóta hiszek Benned, Istenem, s egyre halkulnak bennem a „Miért’’-ek, de homályos elmém bárhogy derül is, valamit most sem értek. Tudom, szereted minden művedet, mert minden műved magában remek, szereted a virágot, hisz színében a mennynek színei tündöklenek, szereted a csillagot – tiszta, fényes, s a követ is: ház lesz, véd, enyhet ád, a harmatot, […]

    : kategória ALKALMI, Bódás János | Tagged: önismeret, bünbánat, Isten szeretete, kegyelem, teremtett világ | Leave a Comment »
    ELÉG
    Posted on június 20, 2009 by 4given2serve

    („Elég néked az én kegyelmem” 2Kor. 12:9/a) Nem kevés, nem sok… elég. Az Atya kegyelme mindenre elég. Ezzel erősíti szíveinket, Ebből élünk, ez tart meg minket hit által. És ez is ajándék! Hiába minden emberi szándék, alulról feltörni a mennybe, így sose jutnánk kegyelembe. Hiába az erőlködés, hiába a törvényeskedés, szertartások, önkínzó fegyelem, ha felülről […]

    : kategória 47_2Korinthus, 49_Efézus, ALKALMI, Evangelizálás, Fejszés András | Tagged: 2Kor. 12:9, üdvösség egyedül kegyelemből, Ef. 2:8-9, evangélizációra, hit, kegyelem, megelégedés | Leave a Comment »
    CSAK A KEGYELEM
    Posted on június 20, 2009 by 4given2serve

    Támasz nincs velem – csak a kegyelem. Semmi más nem tart meg engem, mint törött mankó hagy cserben, s csak a kegyelem marad énvelem. Mit érek magam? Mind haszontalan amit tettem és elértem; Megrontotta bűnöm, vétkem. Védő nincs velem – csak a kegyelem. Isten jósága, Jézus halála, Szentlélek-adta új élet – más nem adhat békességet […]

     
  2. tónibácsi

    július 17, 2010 at 7:59 DU.

    Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

    Prof: Hiszel Istenben?
    Diák: Teljes mértékben, uram.
    Prof: Jó-e Isten?
    Diák: Természetesen.
    Prof: Mindenható-e Isten?
    Diák: Igen.
    Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
    Diák: (a diák hallgat)
    Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
    Diák: Igen.
    Prof: Jó-e Sátán?
    Diák: Nem.
    Prof: Honnan származik Sátán?
    Diák: Istentől?
    Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
    Diák: Igen.
    Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
    Diák: Igen.
    Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
    Diák: Igen.
    Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?
    Diák: (a diák nem válaszol)
    Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság?
    Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
    Diák: Igen, uram.
    Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?
    Diák: (a diák nem felel)
    Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
    Diák: Nem, uram.
    Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
    Diák: Nem, uram.
    Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
    Diák: Nem, uram, attól tartok nem.
    Prof: És mégis hiszel benne?
    Diák: Igen.
    Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na, erre mit mondasz, fiam?
    Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.
    Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
    Diák: Professzor, létezik-e a hő?
    Prof: Igen.
    Diák: És létezik-e a hideg?
    Prof: Igen.
    Diák: Nem, uram. Nem létezik.
    (Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)
    Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem Az ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.
    (Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)
    Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
    Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
    Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, s azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
    Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?
    Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
    Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
    Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált Az élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya.
    Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?
    Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.
    Diák: Látta-e már valaha Az evolúciót a saját szemével, uram?
    (A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, mi lesz a vita kimenetele.)
    Diák: Mivel eddig még senki sem látta Az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?
    (Nagy zajongás támad az osztályban.)
    Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?
    (Az osztály nevetésben tör ki).
    Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?
    (A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca
    kifürkészhetetlen.)
    Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.
    Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője.
    A diák Albert Einstein volt.
    „A tudomány, vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”

    Albert Einstein

     

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: