Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem.
Feleletet, választ
egyikre se leltem
nélküled, Úr Jézus.
Kegyelmeddel nyílt meg
mindegyik miértnek
titkos művű zára.
Tebenned találtam
Életem céljára.
Tebenned, Úr Jézus.
Most már, bármi fájjon,
minek kérdjek? Tudom,
aranykalászt terem
fájdalmak vetése.
Áldott a Te kezed
minden vezetése.
Csak vezess, Úr Jézus!
Túrmezei Erzsébet
Ha földi utad véget ér,
Hogy állsz az Úr elé?
Két úr szolgája nem lehetsz!
Ma el kell végre döntened,
Hogy életed kié.
A sátán sok-sok jót ígér,
Az útján csalfa fény.
De elhagy végül hűtlenül .
Majd minden terved összedül,
És nincs többé remény.
Az Úr Jézus hív, jöjj hamar!
Őbenne béke vár.
Eltörli minden vétkedet,
Megvált, meggyógyít, mert szeret,
Így nem rémít halál.
Ha földi utunk véget ér,
Mind mennybe érkezünk.
Addig szolgálunk boldogan,
És örvend szívünk gondtalan…
Úr Jézus, légy velünk!
Gerzsenyi Sándor
Én Istenem, lelki csöndre vágyom,
Templomod az, ahol megtalálom.
Lelki fülem ott Rád hangolódik,
s bennem a sok bűn-görcs feloldódik.
Körülöttem zajlik a bűn-tenger:
Csöndes sziget, Uram, te légy bennem,
Ahol fáradt lelkem felüdülhet,
s újabb harcra áldást, erőt nyerhet.
Megfáradtak nálad felüdülnek,
erőtlenek új erőre lelnek.
Bűnüldözött lelkek menedéke
Nálad van az örök csönd, a béke.
Pecznyik Pál
Uram, segíts elcsendesedni!
A természetben a múló idő
malomkövei zakatolnak.
Suttog a fenyő.
Sóhajt a cserje.
Nyög a tölgyfaág.
Harangoz a gyöngyvirág.
Uram, segíts elcsendesedni!
Az utcákon nyegle gépparipák
száguldanak félelmetesen.
Daloló autók.
Síró szirénák.
Nyüzsgő emberek.
Zajongó gyermeksereg.
Uram, segíts elcsendesedni!
Mert a szívem ma fél és nyugtalan.
Pedig sorsom a te kezedben van.
Rémít a Sátán.
Retteg a lélek.
Erősségedbe
Jó Istenem, fogadj be!
Gerő Sándor
Vérző szívemben kínok égnek,
Szemem mered a kéklő égnek.
De csak sötét folt amit látok…
Életem nyomor, bilincs, átok.
Vaksággal sújtott a Teremtő,
Segíteni nem tud más csak Ő!
Vérező szívem érez, dobban!
Körülöttem tán nagy tömeg van,
Így mondják mások, így is érzem.
Vajon ki jár itt? – Kérdik, kérdem.
A Názáreti jön most erre…
Ó, Istenem, ha reám nézne!
Hallottam én már Róla sokat…
Nem veti meg a koldusokat!
Én egy vagyok, a vak és rongyos,
De ha erre néz, az bizonyos,
Hogy észrevesz, hogy meglát engem,
S biztosan felderül az egem!
És szót hallok most: ,,Ide hozzám!’’
Válaszra már nem tátom a szám,
De rongyaim árokban hagyom,
Hívásának magam megadom.
Felé indulok. Van erre ok!
Vezetnek… avagy tapogatok.
A nagy pillanat elérkezett:
Előttem áll már, aki SZERET!
,,Mit cselekedjek? mit mondasz csak?’’
Uram! Hogy lássak, lássak, lássak!…
És Bartimeus látott, látott!
E nap áldott lett neki… ÁLDOTT!
Követte Krisztust buzgó szívvel.
Ő itt van ma is, s csodát mível!
Vakok, bénák Hozzá jöjjetek!
Ő csodát tesz ma is veletek.
Minden nyomorból meggyógyultok
És látni, látni, látni fogtok!
Dénes Ferenc
