Míg lombokat tép a szellő
S elnémul az árnyas erdő
Hűvös, lombos sátora,
Ott, hol utad vezet titkon,
Az őszi szél rést ne nyisson
S ne csüggesszen el soha.
Hited, mely virággal hintett
S melyre kék égbolt tekintett,
Álljon változatlanul;
Hirdetve, hogy nyárban, télben,
gyötrődésben, szenvedésben
rád az élet fénye hull.
A reménység égi zöldje,
Édes áldást hint e földre,
S boldogítja azt, aki
Örök tavaszában járva
Tekint fel a keresztfára,
Amely üdvöt nyújt neki.
Piován Győző
: kategória Alkalmi, Piován Győző | Tagged: ősz
