Derítik a földet
tavaszi záporok,
fényben s könnyű szellők
illatában forog.
Virágzik szívem is,
fénytől derűs vagyok,
fénytől, mely az üres
sírból biztat, ragyog:
– Vádol a bűn?… elrejt
a keresztfa árnya,
Jézus vére rajtad
üdvösség virága!
Vér, vágy, test bár űz még,
hogy lelked elvessze,
ha Ő éltet, lassan
elhal a bűn teste
s valami új készül
benned, mint a földben
kelő mag, s terem, nő
áldva, éltetően.
Újjászül, hogy minden
meggyőzetve vallja:
– Él az Úr, és ma is
látszik a hatalma.
S néked a halál se
több, csak rövid álom,
mert feltámaszt Ő, ki
győzött a halálon!
Bódás János
: kategória Bódás János, Húsvét | Tagged: húsvét, Róm. 6:6, tavasz
