ELJÖN

Ádvent. Szelídzengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten izent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!

Ádvent. Dörög rendíthetetlen,
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban,
elédkerül mint könny, sikoltás.
Ha a bölcsőben meg nem látod,
utadat állja mint koporsó.
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja,
nem találhat szíven a hangja,
ágyúk ádáz tüzében hallod
ítélni rajtad majd e hangot.
És rombadőlhet minden oltár,
elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
házad küszöbén fog megállani…
A munkazajban, léha dalban,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgő lépteit meghallani.
Eljön, eljön! Ki nem kerülheted.
Ha kikerülöd mint kegyelmet,
úgy kell bevárnod mint ítéletet.
Hallod? Hallod?
Mozdul az ég, mozdul a föld,
Isten izent:
Eljön. Eljön.
Ádvent. Ádvent.

Túrmezei Erzsébet

Jézus bennünk

Most mi vagyunk Jézus szeme,
meglátja a bűn hatalmát,
elnyomott szegények felett,
keményszívűek uralmát.

Most mi vagyunk Jézus szája,
ajkunk által most Ő beszél,
szavát viszi a Szentlélek,
Sebesebben, mint földi szél.

Most mi vagyunk Jézus keze,
megsimogat, könnyet töröl,
mellé áll, akit bántanak,
meg inti azt, aki pöröl.

Most mi vagyunk Jézus lába,
az Ő földi lába helyett,
viszi lelki éhezőknek,
az égi lelki kenyeret.

Most mi vagyunk Jézus szíve,
megszán sántát, bénát, vakot,
így ahol Őt befogadják,
bánat helyett, öröm van ott.

Jézus így szolgál mibennünk,
amíg mennyből vissza nem tér,
lám így lehet az életünk,
itt a földön templom, szentély.

Pecznyík Pál

Szeressük Őt!

Isten, világ Teremtője,
bolygónk is kezébe van,
simogat, bár néha büntet,
de mit tesz, javunkra van.

Létét: sokmillió ember,
mai napig tagadja,
így szent létezését olykor,
földrengésben tudatja!

Kínában is rengett a föld,
dőltek házak, emberek,
romok alatt ezerszámra,
felnőttek és gyermekek.

Földrengések és tornádók,
Szent kezében eszközök,
viharfelhőkben hallhatjuk
hangját, midőn mennydörög.

Mégis csodás szeretettel,
minden embert átölel,
azt szeretné, kárhozatban
ne vesszen el senki sem.

Ne bántsuk Őt, szeressük Őt,
ha néha reng is a föld,
bűnbánókat vár az Atya,
ki eget, földet betölt.

Most még sok minden homályos,
miértekkel küszködünk,
ám eltűnik a sok miért,
ha a mennybe érkezünk.

Pecznyík Pál

Nézz rám Istenem (The Prayer)

Mert van ki mindent lát,
A távolból figyel
Megvéd,ha bárki bánt,
S,ha félsz ő átölel

Hozzá szól a dal,
Ha senki más nem hall.

Fogd most két kezem,
Nézz rám Istenem,
Töltsd meg szívem fényeddel!

Minden nap új remény
-Míg benned élek én
Mint tűnő,tiszta fényt
-Úgy követnélek én
S,ha álmunk véget ér
-Egy csillag elkísér
S az éjből új nap kél…

Hozzá szól a dal,
Mit senki más nem hall.

Fogd most két kezem
Nézz rám Istenem,
Töltsd meg szívem fényeddel!

S,ha egy nap végül elsötétül minden,
Te vagy ki vársz és elrepítesz innen.
Egy út,egy élet megtalálni téged,
Melletted nem félek,már semmi sem fáj….

Mert,van ki mindent lát,
-És mindentől megvált
A távolból figyel
-És óv,ha menni kell
Megvéd,ha bárki bánt,
-Ő vigyáz majd rád
S,ha félsz Ő átölel

Hozzá szól a dal,
Ha senki más nem hall.

Fogd most két kezem
Nézz rám Istenem,
Töltsd meg szívem fényeddel!

Magyar szöveg: Kasza Tibor
A szám eredeti cime: The Prayer (Celine Dion & Andrea Bocelli).

A MENYASSZONY DALA

Feladom sikeres, szomorú magányom.
Elhagyom anyámat, bárhogy is sajnálom.
Búcsúzom apámtól, bármennyire fáj is…
Szerelem csillaga, utamon világíts!

Ahová te indulsz, oda megyek immár…
De mit tegyek, hogyha Istentől elhívnál?!
Néped az én népem, mondom a szép Igét;
De így hadd folytassam: Istenem a tiéd!
Utamat mostantól nem egyedül járom…
Bárcsak megtalálnám tiszta boldogságom!
Reménység lámpása, utamon világolj!
Hitemnek parazsa, oltáromon lángolj!

Vasból vert bűn-béklyóm Krisztus rég leverte,
szeretet igáját rakta rám helyette.
Szolgálni óhajtom őt, amíg csak élek…
Induljunk hát együtt – egy test és egy lélek.

Áldjon és őrizzen minket az Úr Isten,
Csodatévő karja védjen és segítsen!
Kísérjen az úton szeretet, imádság,
Meg ne rontsa senki frigyünk boldogságát.

Jól tudom: itt minden, de minden hiába,
Ha az Úr a házat nem őrzi-vigyázza…
De ki benne bízik, megmarad mindvégig,
Annak életében Isten arca fénylik.

Gerzsenyi Sándor

KÍVÁNSÁGOM AZ ÚJ PÁRNAK

Azt mondják a bácsik, nékik,
hogy a kedves fecskemadár
Messze földről visszajön, ha
újból kizöldül a határ.

Vígan röpköd a magasban,
gyors szárnyakon lepkét kerget,
Fészket épít gonddal, szívvel,
csicseregve énekelget.

De hogyha az idő őszül,
ha közelít a tél fagya,
kis hajlékát, puha fészkét
az eresz alatt ott hagyja.

A vőlegény és menyasszony
egy új élet felé lép itt.
Mint a kicsi fecskemadár,
mindkettő egy fészket épít.

Az a szívem kívánsága,
hogyha fűre, fára ősz ül,
Akkor se hagyják el egymást,
ha majd a hajuk megőszül.

Békefi Pál

AKIT SZERETSZ…

Akit szeretsz, ajándékként fogadd
Az Úr kezéből, s légy hálás e kincsért!
Nem érdemed, hogy tiszta, szép, eszes;
Érette Isten áldott nevét dicsérd!

Akit szeretsz, szeresd szerelmesen,
Becézgesd szépmívű, gyöngéd szavakkal!
Ha jönnek is a szürke köznapok,
Legyen virággal díszített az asztal.

Akit szeretsz, szeresd imádkozón;
Hordozd erőtlenségeit szelíden.
Állj érte naponként az Úr előtt;
Kegyelméből javadra fordul minden.

Akit szeretsz, szeresd örvendezőn.
Ne verjen sátrat nálatok a bánat!
Harsanjon kacaj! Jókedvű beszéd,
Vidám énekszó lengje át a házad.

Akit szeretsz, szeresd hűségesen.
Cserben ne hagyd soha. Légy hű halálig!
Boldog, ki társát boldoggá teszi,
Kinek az Ige szent fénye világít.

Gerzsenyi Sándor

MENYEGZŐRE

Az Úr Jézus szeretete
Töltse be a szívetek,
Hogy Hozzá és egymáshoz is
Végig hűek legyetek!

És áradjon belőletek
Más felé is szeretet,
Hadd dicsérjék az Úr Jézust
értetek az emberek.

Áldás lesz így életetek,
Otthonotok csupa fény.
Hűségetek jutalmáért
Jézus koronát ígér.

Almási Mihályné

„EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK…!“

Galata 6:2-5

Akkor igaz a szeretet szívedben,
ha megkönnyíti társad terheit;
akkor beszél a leghitelesebben,
ha mindenben önzetlenül segít.

A szerelem komoly felelőssége
ha benned házassággá érhetett,
a vágyott révbe íme már beérve,
adj fel ma minden önző érdeket!

Azért nehéz mindig az élet terhe,
mert rendszerint az egyik viszi csak.
A többletet tehát társadról vedd le,
s ne légy bajában se süket, se vak!

Bizony „nem jó egyedül az embernek“!
De van, mi ennél is rosszabb lehet:
kit vágya önző házastárssal vert meg,
annak frigye súlyos keresztje lett.

Nem átrakom, de átveszem a terhet!
Rögződjék benned ez a mozdulat.
A folytatás nehéz itt, nem a kezdet,
s e folytatáshoz ad erőt Urad.

De van teher, mivel magad is megbírsz.
Ezzel ne terheld soha társadat!
Lásd be, ő is egyéni terheket visz
terhes örökségként, mi rámaradt.

Hogy mi és mennyi az, mi át kell venned,
s nem áttenned a társad vállaira?
Majd megtanít rá hű, igaz szerelmed,
s az Úr ígéretét hívő ima.

Ha terhed még így is nehézzé válik,
vesd rá az Úrra minden terhedet!
Ő győztesen segíti mindhalálig
hordozni, mert ő nem szájjal szeret.

Ne az én szavam legyen most a végső,
s a házasságban ne legyen tiéd!
Az Úr törvényét töltsd be, míg nem késő,
s tapasztalod a menny előízét!

Vedd fel tehát az én igámat még ma!
– így szól az Úr, s figyelmet érdemel
az ő szava mindenkor, nem csak néha,
így lesz gyönyör az élet, nem teher.

Az égi szeretet az ő igája,
ezt vállald újra hosszú távra el,
az akarást benned majd Ő munkálja,
s már itt a földön menny felé terel.

Balog Miklós

JÉZUS TANÁCSA

– János evangéliuma 13:34 –

Épp most idézni itt az új parancsot?
– Ne higgyétek, hogy ez fölösleges,
s ne mond barátom: „El se vettem volna,
ha döntésem nem volna végleges,
ha nem szeretném olthatatlan lánggal!“
S ne mond te sem, te hóruhájú mátka:
hozzá se mentél volna, hogyha nem
igaz szerelmed tudatos döntése
mondhatta volna boldogan: igen!

Többről van itt szó, mint az általános
szeretetről, mit a ma embere
szeretetnek, vagy szerelemnek mond ki,
s üvöltve zeng milliók slágere.
Urunk parancsa mérhetetlenül több!
A szeretet normája Ő, ki így szól:
„Titeket amint én szerettelek,
ti is úgy szeressétek mindig egymást.“
Házasságtok boldog csak így lehet.

S nézzük tovább, csak rövid részletekben,
milyen volt Jézus nagy szeretete?
Feltételt nem szabott szeretetéhez,
nem nézte, jó vagy-e, vagy szép vagy-e,
gazdag vagy-e, vagy „fej“ a többiek közt.
Feltétel nélkül szeretett, úgy, amint vagy.
Szeresd te is hát így a párodat!
És hosszútűrő volt az Ő szerelme.
Ez jellemezze házasságtokat!

Mert nem lehet sehol, a házasságban
sem minden vélt, avagy való sebet
azonnal megtorolni. Tűrni kell hát,
s tűrni csak az tud, aki tényleg szeret.
Legyen bennetek mindig megbocsátás!
Urunk se várta el kínos keresztjén,
hogy bárki kérje, Ő mégis adott;
adjátok hát kérés nélkül ti is majd
egymásnak mindig a bocsánatot!

Hűsége bonthatatlan, szent minőség:
hűtlenkedhettünk, ám Ő hű maradt!
Nem menlevél a másik hűtlensége…
A Tőle tanult hűség megmarad,
és mennyisége végtelenbe nyúlik,
ásó-kapa sem választ el egymástól.
Szerelmetek nagyságát nem szavak
nagysága dönti majd el, hanem amit még
nem hoztatok egymásért: áldozat!

Ilyen volt Jézusé is, és halálos..
Valóban az volt, mert Ő nem tudott
a megváltatlan ember nélkül élni.
s halála nékünk életet adott.
Adjátok hát halálba ti is újra
a feltörő óembert és az önzést,
mert így lesz élet csak az éltetek.
Ne csüggesszen a túl sok követelmény,
mert él, ki meghalt egykor értetek,

Számíthattok az Ő segítségére,
ha nem csupán egymásért éltek itt,
de másokért is, hogy így megáldhassa
a hozzá húzó hűség éveit.
Mert boldogságtok szent garanciája:
Jézusban megmaradnotok halálig –
ha nap nevet, ha durva ég dörög,
más eszköz nincs a tartós boldogságra,
szerelmetek csak benne lesz örök.

Balog Miklós

ISTENNEK ADOTT HEGEDŰ

A fényes égen fecske villan:
övé a lég, a végtelen,
A repülés azt jelenti:
– Köszönöm a tért, Istenem!

A napsütötte kavicsok közt
parányi gyík. Már nem is látod.
Fürge mozgása azt jelenti:
– Isten gondol rám! – Megcsodálod?

És azt hiszed, hogy az az Isten,
aki a gyíknak enni ad,
tán megfeledkezik terólad,
s holnapra nem jut jó falat?

Vagy azt hiszed, Aki a fecske
repdeső szárnycsapását méri,
ne tudná azt, mi a te vágyad?
– Még nem is kérted, már kiméri.

És többet ád, értékesebbet,
gyöngyszemeket – kavics helyett!
Nem érzed mégsem, hogy az Isten
téged milyen nagyon szeret?

– Nem próbálod a hála hangját?
(Rossz hangszeren recseg a húr.)
Nehezen nyílik arra ajkad:
,,Mindeddig segített az Úr!’’

– Ne szólj hát! Hálaadás helyett
add Istennek a hangszered!
Ha az Ő ujja játszik rajta,
a hangját meg sem ismered!

Az Ő kezében – nézd – mivé lett
a szakadt húrú hegedű.
Ha Isten Lelke a vonója,
– hallod a hangját? – gyönyörű!

– Köszönöm jó Atyám a reggelt!
– Köszönöm, hogy dolgozhatok.
– Köszönöm a jó egészséget,
Tőled csak jót kaphatok!

Ha betegség is – légy ádott érte,
mert Tőled jő a gyógyulás!
A gondjaim kezedbe tettem,
Te tudod vinni, senki más!

Köszönöm, hogy szüleim vannak,
s légy áldott, ha már nincsenek!
Tenálad vagyok mindig otthon
Nem vagyok árva, bús gyerek!

– Köszönöm, hogy szabad szeretnem!
És köszönöm azt, ami fájt!
– Köszönöm a fényt az égen,
s köszönöm a ködös homályt!

És köszönöm az őszi erdőt!
És köszönöm, hogy van szemem!
Hogy sok bűnömön keresztül
mégis csak látlak, Istenem!

S köszönöm Őt, a legdrágábbat,
a váltságdíj lefizetőt!
S azt, hogy ,,az én Megváltóm él,
s porom felett meglátom Őt.’’

Lukátsi Vilma

HÁLÁT ADOK

Hálát adok azokért
A titkon mondott imádságokért,
Amiket az Ige diadaláért küldtek…
Hálát adok azokért
A titkon épült oltárokért,
Amik viharok fergetegében le nem dűltek.
Hálát adok azokért,
Akik megtartották a hitet.
A népért,
Amely éretted küzdelemre ment,
A békéért,
Amiben könnyű lett a kereszt.
A háláért,
Aminek hangja, szava nincs!
…Az igáért,
Amelyik könnyű és jó bilincs.
Hálát adok,
Mert szépség van a szavak mögött,
mert szép a lélek,
Amikor megnyugszik két kezed között,
Hálát adok,
Bár erre nem vagyok érdemes.
Hálát adok,
Mert megszentelted szövetségedet.
– Uram! Ma szép, ma jó, ma szent a lélek szava
Mert benne cseng a hála diadala,
Mert benne cseng az örök felmagasztalás,
Dicsőség Istennek és hálaadás!

Kárász Izabella

SZERETNÉK ÉNEKELNI NÉKED

Szeretnék énekelni Néked,
Uram, nyisd meg ajkamat,
hogy szent legyen mindig az ének,
amely szívemből felfakad.

Hadd zengjem, el, hogy százszor áldott
keresztednél ki megpihen,
hadd zengjem el, hogy megtalált ott
s békére lelt az én szívem.

Szeretném énekelni másnak
hogy Néked énekelni jó,
hogy életünk bús lázadás csak,
míg el nem ér az égi Szó.

Azt zengeni, a Szót a Szódat,
mely életet adott nekem!
Szeretnék énekelni Rólad
halálig engedelmesen.

Szeretnék énekelni Néked
folyton, ameddig itt leszek,
szeretnék hangot adni, szépet,
mikor lelkemhez ér Kezed.

Füle Lajos

MOSTOHA ŐSZ

Esők, árvizek. . . Mostoha idő!
Tombol, pusztít, rothaszt az elemi
erő. . . Repednek a szőlőszemek,
fuldoklik az út, répa, tengeri.

Végveszélyben a takarmány, a bor,
a húst, sonkát, a zsírt a víz nyeli.
– Isten csapása –, mondják és szívünk
csalódással, szánk panasszal teli.

Pedig ez is kell!. . . Ilyenkor derül ki,
mi eddig rejtve volt, s bennünk mi szép:
hogy rohan egymásnak segíteni
új közösségben az új arcú nép!

Bódás János

ŐSZI GONDOLATOK

Harmincadik esztendőmnek
ősze éri őszülő fejem.
Elmúlt a nyár. Vizsgálgatom:
hozott-e gyümölcsöt életem?

Halkan hangzik a bús ,,talán’’.
Nyugtalanság marja lelkemet.
Szándékaim jaj, de sokszor
nyargaló, esőtlen fellegek.

Ősz van megint a lomb lehull,
s a könnyem is pereg csöndesen.
Visszanézve elveszített
lehetőségeim keresem.

Ha jön a tél, Uram, a fagy
ne érjen el tépett szívemig.
Hadd higgyem még, hogy az időm
kihasználni kegyelmed segít.

Ne múljék el se nyár, se tél
életemben terméketlenül.
Csak akkor álljak meg, ha majd
elhaló testem hidegre hűl.

Addig munkálkodnom segélj,
adj, ó, adj erőt, kegyelmes Úr,
hogy lelkem – őszi lomb – ha hívsz,
hulljon nyugodtan: – kezedbe hull.

Gerzsenyi Sándor

ELMÉLKEDÉS

Néztetek-e néha az ég fele fel,
Láttatok-e szállni fellegeket el?
– Úgy szállnak az évek, úgy száll az idő,
Elröppen az élet s vissza soh’se jő.

Elröppen a felhő, elviszi a szél,
Űzi, hajtja, tépi, akárhova tér.
Űz és hajt a sorsod s bárki fia légy,
Meggyötör az élet, akárhova mégy.

Láttatok-e néha nagy fellegeket,
Láttatok-e könnyen, kisírt szemeket?
– Gondterhes az élet, szenvedés a lét,
Szenvedésben leljük az öröm jelét.

Csúf, kormos a felhő, s mégis szép a hó;
Fájdalmas az élet, s élni mégis jó.
Kisírja a felhő fehér könnyeit,
Kisírja az ember drága gyöngyeit.

Láttátok-e néha, mily örömben ég
Villámok után a szivárványos ég?
– Az élet öröme szivárvány csupán,
Fényjáték a súlyos küzdelem után,

Lehullnak a felhők, bármilyen nagyok,
S hulló cseppjeikben szivárvány ragyog.
– Könnyeinkben élnek az örömeink,
Szenvedéseinkben a gyönyöreink.

Lehullnak a cseppek… s új élet terem.
Virág nyílik minden száraz földteren.
Szétporlik e létünk, sírunkba jutunk,
De a síron át is felvezet utunk!

Mike Károly

ŐSZI DAL

Köd borong, száll a daru
Zúgva fenn az égen;
Száll s meleg hazát keres
Déli messzeségen;
Néki ott virít a hon,
Hol nincs tél az ormokon.

Sárga a virágbokor,
A lomb hervadó;
Amit látsz, ó, föld fia,
Hamvatag, mulandó.
Gyarló létből a kebel
Jobb hazába esdekel.

Szív, beteg szív, itt az Ősz;
lombjaid lehulltak,
S többé földileg neked
Ők ki nem virulnak:
De ne szálljon bú reád:
Lelsz te is majd más hazát

Bajza József

AZ ŐSZ

Úgy látszik, mintha a hideg ősz
kitépne minden gyökeret,
mely számtalanszor sarjasztott már
gyümölcsöt hozó életet.

Ám az enyészet rőt sarlója,
amely sok szépet letarolt:
a tavasz örök szentélyéig
nem hatolhat, nem is hatolt.

Ott nincs hatalma, mert a rögben,
amit hóval borít a tél:
a rózsaillatos tavasznak
varázsa mélyen benne él.

Hiába hullnak szét a lombok,
hiába lesz csupasz az ág:
a zord időket átszenvedve
ismét kihajt a kis virág.

És újra felcsillan a napfény,
elűzve árnyat és ködöt,
hogy kék palástban tündököljön
a nyíló természet fölött,

amely virághímes szőnyegen
hirdeti Igédet, Urunk:
a halál kapuján átlépve
örök tavaszra virradunk.

Piován Győző

VÁNDORMADARAK

A nyárszagú fészkek
vonzása kiégett,
húzza már az éket
a vonuló csapat;
növekedő árnyak,
erősödő szárnyak,
s indulnak a bátrak
a hűlő ég alatt.

Nem néznek már hátra
a hazai tájra,
ösztön őskorbácsa
űzi-hajtja őket
át a nagyvilágon,
túl az óceánon,
ahol héthatáron
sem látják a földet…

Ki tudja, ki érti,
útjukat ki méri?
Oltalmát mi kéri
az égi erőnek?
És még mi van hátra?
De a kapu tárva,
s a fészek a nyárra
visszavárja őket!

Lukátsi Vilma

ÚTJELZŐ TÁBLA

Feladata:
mozdulatlan állni
és az irányt mutatni.

Mutatni akkor is,
ha napsugár cirógatja
kopott homlokát,
vagy ha vihar söpör végig
és jégeső veri az oldalát.

Rendeltetése megmásíthatatlan,
hadd lássa meg, ki arra jár,
hogy a keresett cél merre van.

Ilyen szolgálattal bízzál meg
engem is Uram,
megváltási művedre
irányítsam a figyelmet,
reám nézve
Téged lássanak a Golgotán
és üdvözüljenek.
Ez forró vágya szívemnek.

Antal Ferenc

SZALMASZÁLLAL NEM LEHET EVEZNI

Szalmaszállal nem lehet evezni –
Csüggedni egy percig sem lehet!
Földi útjaink elébe Isten
csak azért emel meredek hegyet,
hogy edződjön a testünk.
Csak az a csúcs lát távolokba,
Melyért mászás közben elestünk.
Akit félénk célok gyávasága vezet,
Nádszálként roppan össze,
Ha vitorlájába vihar hajt szelet,
És sohasem éri el a túlsó partot
Mert téveteg kezében evező helyett
Szalmaszálat tartott.

Gyulai Pap Sándor

BOLDOGOK

Boldogok – szólt egykor Jézus a hegyen,
mert akarja: az ember boldog legyen.

Boldog, aki könyörülő szívvel
segít, mikor bajba jut a társa,
kemény ökle kézfogásra békül,
durva szóra sose nyílik szája.

Boldog, aki igazságra vágyik,
és szeretne igaz úton járni.
Tud, ha olykor könny is hull szeméből,
Isten vigasztalására várni.

Boldog, aki tudja, látja, érzi:
Isten nélkül oly üres az élet!
De ha szíve Isten előtt nyílik:
áldást, békét kap és üdvösséget.

Boldogok – szólt egykor Jézus a hegyen,
hogy életük valóban boldog legyen.

Siklós József

ÉRETT BÚZATÁBLÁT

Érett búzatáblát
ringat a szellő
mindennapi kenyerünket
megadta a Teremtő.

Úgy elnézlek te
áldásdús búzakalász,
dicséretet te
senkitől sem vársz.

Alázattal hajtod meg
termésdús fejedet,
önzetlenül ezzel
imádod Gondviselődet

Antal Ferenc

ÖT KENYERÜNK ÉS KÉT HALUNK

Öt kenyerünk és két halunk …mi ez?
Mire jó ez, hol ötezer gyomor
eget ostromló forradalma készül?
Emberhegyek mozdulnak ím az éhség parancsszavára!
Ide nem beszéd, hanem kenyér kell!
De csak ennyi van,
csak annyi volt és sokszor még annyi sincs,
az Isten népe nevetségesen
szegény magában: két hal, öt kenyér,
az is gyermek elnyűtt kosarában.
Mit kezdhet ezzel Jézus?
Hát csodát,
mert voltak s vannak ötezrek,
akik megelégülnek s elszélednek
a csoda hírével, álmélkodva vagy lelkendezve,
a csodaváró világ négy égtája felé.

Füle Lajos

AZ ALKU

Sóhajt a szél a Mamré tölgyesében,
pedig a tölgyes nincsen már sehol,
eltemette az idő homokja
a mulandóság mélyén valahol.
De a szél, amely a port ráhordta,
a szél időtlen.
És ma is beszél
Isten – Ábrahámmal, veled, vagy velem?
Ki tudja azt, ha zúgni kezd a Szél?
…Ábrahám az élmény melegével
az őt megáldó Urral szemben áll,
Aki elindult
Kéréssel marasztalja:
– Ötven igazért is eljön a halál
a gonoszokkal együtt, mondd Uram!?
(a merészségtől hangja megremeg)

Zendül a Szél a Mamré tölgyesében:
– Ötven igazért megkegyelmezek!
Aki szelet vet… az időtlenségben
viharrá váló nagy hitet arat:
– S ha az ötvennek csak öt híja van,
akkor megvonod irgalmadat?
Irtózva tekint Sodoma felé,
ott lakik Lót és családja, rokon,
nem osztozik a város bűnében,
s ítélet lesz ott túl a dombokon.

Sóhajt a szél a Mamré tölgyesében:
És ha csak negyven igazat találsz?
– Ha találok, a negyven igazért
a város elkerüli a halált!
Izzó szén a lélek rostájában:
– És ha csak harminc igaz lesz,Uram?
– Ha találok harminc igazat,
ítélet nélkül visz tovább az utam!

Zúg már a szél a Mamré tölgyesében,
mert, ahogy fogy a szám, úgy nő a hit:
– És ha húsz,Uram, de ha annyi sincs,
csak tíz igaz… tíz ér még valamit?

Nem volt tíz igaz.
Elveszett a város.
A füst és pernye ma is fojtogat,
ha megszólal a lelkiismeret,
és megkérdezi: van-e tíz igaz?
A lelkünk mélyén vergődik a kérdés,
és megdöbbentő rá a felelet:
– A Golgotán ért véget az alku!
Nem volt tíz igaz.
Csak Egyetlenegy.

Lukátsi Vilma

EVANGELIZÁCIÓ UTÁN

Hányan tértek meg? – Nem tudom.
Van aki mondta, van aki nem.
De kiderül a járt úton,
s hogy van – pecsét a hiten.

Füle Lajos

FELLEBEZÉS

Mindig lesznek, akik ítélnek,
lesz rá ok is: mindenki foltos,
de akik a Krisztusnak élnek,
fellebbeznek az Irgalomhoz.

Füle Lajos

NEM FÉLVE

Kit az Úr Jézus megtalált,
nem félve várja a halált,
neki az ígéret elég,
s a meghalás is nyereség.

Füle Lajos

KÖZVETLEN SZÁM

Zsoltárok 50:15
Isten közvetlen száma.
Nála mindig van ügyelet,
S ha hívjuk, nem hiába.
– Tékozló fiúként –
Vágyunk nyomán vezethet bár utunk
akárhova,
csak tékozló fiúként juthatunk
végül haza
– Mindennapi –
Vétkezem, ha nem is akarom,
mindennap van megbánnivalóm.
Így hát, Uram, kérnem kell nagyon
mindennapi bűnbocsánatom.

Füle Lajos

MIT ARATUNK?

Amit vetünk, azt aratunk,
amit teszünk, azzá leszünk.
Mért ne lehetne jót adó,
érett kalász az életünk?
Mikor az Isten jő, s arat,
s minden polyvát a szélbe hagy?!

Kárász Izabella

NYÁR VÉGÉN

Míg lombokat tép a szellő
S elnémul az árnyas erdő
Hűvös, lombos sátora,
Ott, hol utad vezet titkon,
Az őszi szél rést ne nyisson
S ne csüggesszen el soha.

Hited, mely virággal hintett
S melyre kék égbolt tekintett,
Álljon változatlanul;
Hirdetve, hogy nyárban, télben,
gyötrődésben, szenvedésben
rád az élet fénye hull.

A reménység égi zöldje,
Édes áldást hint e földre,
S boldogítja azt, aki
Örök tavaszában járva
Tekint fel a keresztfára,
Amely üdvöt nyújt neki.

Piován Győző

AZ ELSZÁLLT PILLANGÓ

Egyszer egy leányka
játszott künn a réten,
szép tarka pillangó
bontogatta szárnyát
zöld-selyem levelen.

Milyen szép kis lepke!
aranyos a szárnya!
Ha enyém lehetne,
ó, de boldog lennék!
– Gondolta magába’.
Szép pillangó után
ott futott már messze,
s mielőtt megfogta –
a lába megbotlott.
S elröpült a lepke.

…Úr Jézus, könyörgöm,
Te adj elég erőt,
hogy el ne veszítsem
én meg a koronám
éppen a cél előtt.

Varga Erzsébet

KATICABOGÁR

Addig állt csak ujjaim hegyén
– nem is éreztem finom lábait –,
amíg pöttyös kabátja alatt
elrendezgette hártyaszárnyait,
aztán – váratlan színes villanás –
beletűnt a szikrázó kékségbe.
Igézettem bámultam utána,
megejtett a gondolat szépsége:
…az ég, a lég, a kék, a végtelen
kisebb csoda-e, mióta tudom,
amit az értelem földerített
a lét titkára leső kulcslyukon?
Mi a csoda? amit én nem értek?
Ám ha más érti, hol van a határ?

Nekem csoda már az is, hogy élek!
– Én mondtam?
vagy a katicabogár?

Lukátsi Vilma

HAJNALI HARMAT

Integetnek a barna bokrok,
a napsugár olyan feloldott,
illatos, könnyű szél suhan.

Fák nyújtózkodnak arany ködben,
alattuk kék pillangó röppen,
a csendnek ezer hangja van.

Legyek harmatcsepp hús hajnalban,
csillogj bennem és süss át rajtam,
Téged tükrözzelek, Uram.

Ölbey Irén

MENNYEI JELENÉSEK KÖNYVE

Csodálatos könyv! Nem egyéb ez,
mint a nagy Isten levele,
Mit intéz minden gyermekéhez
És ébrenlétre int vele,
,,Írd!’’ – a parancs így hangzott régen,
– És írja János, amit lát –
,,Olvasd!’’ – szól most a hang ekképpen,
S halld meg benne Isten szavát!

,,Eljő az Úr!’’ – hangzik a könyvben
A lelket keltő híradás.
Ne menj tovább közönnyel, könnyel,
Figyelj a szóra, hallj és láss!
,,Eljő az Úr’’ – kiált a szó rád,
Eljő, talán ma, úgy lehet,
s mert nem tudod a napot és az órát,
Siess menteni lelkedet!

Ismeretlen szerző

ADVENT

Testvéreim, már itt az óra, keljetek fel!
Forduljatok az Úr felé hívő lélekkel.

Már a kakas rikolt s a pirkadat, a hajnal
homlokotokon ragyog bíbor sugarakkal.

Most, most tárjátok ki szíveteket egészen,
ne éljetek gyáván, kishitűségben.

Közel az üdvösség. A vétket vessétek le,
öltözzetek világosságba, erényekbe.

Az Úr Jézus Krisztust öltsétek magatokra,
mint tavasszal a fényt a kertek rózsabokra.

Mint égbolt s tengerszem, őt tükrözzétek,
mert Ő a Szépség, Ő az Eszme s Ő a Lényeg.

Ölbey Irén

MINDEN ADVENT

Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.

Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!

Minden advent érkezés:
Átölel egy drága kéz!

Minden advent alkalom:
győzhetsz saját magadon!

Minden advent ítélet:
így kellene – s így élek!

Minden advent remegés:
Isten felé epedés!

Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!

Minden advent Szeretet:
Betlehembe vezetett,

Köszönd meg hát a csodát:
a világ karácsonyát!

Ürögdi Ferenc

BEZÖRGET MINDENÜTT!

Most készítsd, Isten népe,
a szívedet elő!
A bűnösöknek üdve,
az Isten hőse jő,
Kit irgalomból küld,
mint rég ígérte néked,
mert Ő a fény, az élet!
Bezörget mindenütt!

Hogy elkészüljön útja,
jöjj, építsd örömest!
Ha vársz az égi Úrra,
mit gyűlöl, messze vesd!
Mi egyenetlen itt,
hegy és halom ledőljön!
A völgy, amerre Ő jön,
felemelkedjék mind!

Ó, engem szegényt, Jézus,
Te nagy kegyelmeddel,
e szent napokban, kérlek,
jöjj, magad készíts el!
Végy szállást énbennem!
A szívem legyen jászlad!
És mindörökké áldlak
víg hálaénekben.

Valentin Thilo éneke (1607-1662)
Ford: Túrmezei Erzsébet

AZ IGE: IGAZSÁG

Simeonnal, Annával várok én,
Adventnek magasztos idején,
Amíg szívemben csend ül,
És az Ígéret csendül:
Beteljesül…

Mert igazsággá lesz minden ígéret,
Az örök Ige igazság: testté lesz,
Amit Isten ígér: igaz,
Bánatra jő vigasz,
Mindig is az…

Amíg az Ige igazsággá nem lesz,
Amíg eggyé lesz bennem vég s a kezdet,
Advent után: karácsonyom,
Krisztus Királyt megláthatom,
Magasztalom…

Simeonnal, Annával várok én,
Adventnek magasztos idején,
Amíg szívemben csend ül,
És az Ígéret csendül:
Beteljesül!

Kárász Izabella

KIÁLTÓ SZÓ A PUSZTÁBAN

,,Kezdetben vala az Ige
és az Ige Istennél vala
és Isten vala az Ige.’’

…Így szállt a szó Bethabarában,
mint aranyméh virágos fák között,
túl a Jordánon, hol János keresztelt.
Léleknyitó ereje volt a szónak,
a nép szívébe hullott, mint a jó mag
s hírét a hívek vitték szerteszét.
Jeruzsálemben zúgtak a papok.
Küldtek hozzá követet, lévitákat,
tudják ki tőle, honnan jött mi végett,
mivel ámítja magához a népet?
Kenyerük akarja? Aranyra kapott?
Féltek, féltek… és mentek a papok.

A Jordán partján találtak reája.
Kisgyermek játszott lábai előtt,
s fehér bárány fejét térdére tette.
Kicsoda vagy te?
Kérdék kevély beszéddel.
Ő rájuk nézett szigorú szemével
– Heródes előtt sem rebbent meg az! –
s úgy mondta nékik: nem vagyok a Krisztus!
Ijedve hallák s összenéznek: íme,
a titkos kérdésre felelt! De követségük
el kellett végezni s újra kérdezték:
hát Illés vagy-e? S ő bátran nézve rájuk,
mondta csendben: nem, nem az vagyok!
Próféta vagy te? Kérdték újra.
S szemét rájuk emelve mondta: nem!
Kicsoda vagy hát, mondd meg
idegen, hogy küldőnknek rólad
meg tudjunk felelni.

S ő szólt hozzájuk. – A kecskebőrt
vállán megszorította, szigorú szeme
végigvillant a roppant pusztaságon,
s megállt a riadt, sápadt lévitákon.
Roppant alakja szinte égre nőtt.
Szava miként a mennydörgés zúgott,
végigszáguldott pusztán, vizeken.
A követekben elakadt a sóhaj,
s reszketés futott át a szíveken.

Én a Hang vagyok! A küldött harsonája!
Kiáltó Szó süket puszták felett!
S ti, viperáknak nemzetségei?!
Micsoda gonosz kergetett ide?
Jaj nektek! Fák gyökerén már a fejsze,
s ha jó gyümölcsöt nem terem,
nincsen számára kegyelem,
kidől a fa s tűz emészti meg!
Betelik a völgy és elmúlik a hegy,
az egyenetlen egyenesre megy,
s a göröngyös út újra sima lesz.
Térjetek meg! Az Úrnak útja ez!

A léviták megkövült arccal álltak.
Keresztelő Szent János messze nézett…
A csend nehéz volt, s a Jordán vizének
alig csobbant a habja… S újra szólt.
– De hangja halk volt, halk és nagyon fáradt.
Komoly szemét valami messzi bánat
felhőzte be… Salóme fátyla lebbent tán előtte?
A börtönt látta, s a vert ezüst tálat,
melyen véres fejét viszik Heródiásnak…
…Tovább szólott, de már csak csendesen,
mint ahogy felhő jár a kék egen,
s mint a sóhajtás szállt szelíd beszéde.

Ki vagyok én?… Bizony a Hang csupán.
A Hang csak, amely elszáll a pusztában
és sok, sok év jön, míg rátok talál!
Míg megértitek, mi a Hang, a hívás,
Míg rajtatok is betelik az írás
és egy akol és egy pásztor leszen.
Én hívogató hang vagyok csak itt.
A Hang, amely az Úr elébe visz.
A Kiáltónak szózata csupán…

A követek meghajtott fejjel álltak.
Mint ezüst harang, úgy zengett a szó,
Ó, szent alázat! Boldog tiszta hit!
Szívük csendes lett, mint mélyvizű tó
s Fejük felett fehér galambok szálltak…
…Így történt ez Bethabarában.

Rolla Margit

HINNI

Hinni, hinni és hinni
a terheket így vinni.

Látni a csodát fent, lent,
hinni a hihetetlent.

Hinni, hinni és hinni,
az életet így vinni,

s ne mi vigyük hitünket,
a hitünk vigyen minket.

Falu Tamás

HÁTULRÓL

,,…hátulról meglátsz engem, de orcámat nem láthatod’’ (2Móz. 33:23)

Igen, már látva látlak,
felfogva száz csodádat
ámulva néz Utánad
a megnyílt lelki szem.
Kapum, mely égbe tárul,
kőfalam, elöl, hátul
TE voltál, úgy hiszem.

Elszéledt éveimben
Téged rejt szinte minden:
lázaim sok-sok éjén
TE ültél ágyam szélén,
Párommal fogva fogtál,
Anyámmal nézve néztél,
kezeddel takargattál,
magamtól is TE védtél.

Már hazafelé tartok…
nem látom most sem arcod
és mégis látva látlak
hátulról: fénylik árnyad,
Kereszted felragyog!
Ösvényed: mint a hajnal,
kísérlek háladallal,
nyomomban – angyalok…

Füle Lajos

NE JÁRJ MAGAD!

Ne járj sehol, soha magadban,
mert könnyen elér a veszély.
Legyen kísérőd utaidban,
ki megvéd, megóv, megsegél.

Hisz minkét oldalán utadnak
tátong a mélység, és neked
folyton vigyázva kell haladnod,
s botlástól lábad féltened.

A bűnnek réme ékes arcot
öltve magára, jő feléd.
Mézként kínálja gyilkos mérgét,
csábosan rádvetve kezét.

Ne járj tehát soh’se magadba’,
bármerre lépj, bármerre menj;
ó, hívj kísérőt oltalmadra
ki bátor, hős és hű legyen!

Ez a kísérő, – én testvérem –,
ki lenne más, mint Mesterünk:
Megváltó Jézusunk, ki készen
kalauzul jönni velünk

Csopják Attila

KÉSZEN VAGY-E?

Boldogan élsz, mert fiatal vagy,
Jársz és futsz és pihenned sose kell;
Kész lesz-e majd szíved,
Amikor menni kell?

Gyűjtöd a kincset, nő a vagyon,
Telve a tested ifjúi erővel;
Kész lesz-e majd szíved,
Amikor menni kell?

Szállnak az évek, fut az idő,
Most az ajkad vidáman énekel;
Kész lesz-e majd szíved,
Amikor menni kell?

Oly hamar eljön, leszáll az est,
Ballagsz csöndes, szomorú lélekkel,
Kész lesz-e majd szíved,
Amikor menni kell?

Gerzsenyi Sándor

AZ ALKALOM

Jön… elmegy… többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár…
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.

Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek…
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.

És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.
Nem adtad akkor… most már nincs kinek.
Nem tetted akkor… most már nem lehet.

Túrmezei Erzsébet

GONDJAIDAT

Gondjaidat tedd le végre
Istenednek a kezébe;
Ha szíved fáj, Ő is szenved,
Ő akarja vinni terhed.

Ami igazán a dolgod,
Reá vetni minden gondod,
S magvetőként kelni, járni,
És az időket kivárni.

Venyercsán László

ÖNÁTADÁS

Énekszóval áldom Jézust;
Értem földre szállt le Ő!
Minden vétkem átkát hordta,
Szenvedett a Megmentő:

Itt a szívem, drága Jézus,
Hódolattal átadom…
Téged nézlek, míg csak élek,
Hűen járok utadon.

Boldog hittel vallom Jézust:
Ő az Út és ő a Fény.
Míg csak szóra nyílhat ajkam,
dalt csak róla zengek én.

Tőled engem, drága Jézus,
El nem téphet senki már.
Légy a lelkem biztos vára,
Mindörökké Úr, Király!

Gerzsenyi Sándor

NYOMKERESÉS

Az eke szarvára vetettem kezem,
és nem kívánok hátranézni, Uram,
csak előre, a barázdák során,
hogy a nyomodon vezessen utam.

Ha kell, sírva is vetni a magot,
hogy vigadozással arassak majd,
de azt se bánni, hogyha más arat,
és megelőzni mosollyal a bajt…

Szeretném meglátogatni a foglyokat,
és fölvidítani a betegeket,
hogy azt mondjad Te ama nagy napon Uram,
hogy mindezt megtettem – Veled!

Lukátsi Vilma

ÁHÍTATOM

Te is vak voltál, apukám?
Vallat kisfiam szaporán,
amint az ,,ámen’’-hez értem…
Ötéves sincs még egészen.
Mit mondhatok többet neki:
Az voltam… s a szívem dobban.

Istenhitem bizonyságát
félrészben most ültettem át
a gyermekszív talajába
s bízom, hogy nem lesz hiába.

De jaj, az a másik fele
nehéz próbákkal lesz tele,
Mert mit sem ér egy röpke szó,
ha a sebesen rohanó
élet útján vezetni kell,
s élni, amit nem mondtam el…

Frittmann László

A GYOM

Amikor két levélkében kikél
oly gyönge a gyom és paréj.
Meg nem halad vékony cérnaszálat,
azt véled senkinek sem árthat.

De csakhamar mélyen a földbe,
lefúródik éhes gyökere.
S szívja a drága nedveket,
melyeket a föld rejteget.

Nő, izmosul, hajt sűrűn és sokat,
Árnyékos, ernyős ágbogat.
Körötte már a kerti vetemény,
elfonnyad, elsárgul szegény.

Kezdő kertész, hát jól jegyezd meg ezt:
A gyomirtást későn ne kezd!
Ha már a kertben mindent elnyomott,
késő irtani a gyomot.

Gyermek, a bűn is kezdetben kicsiny.
Azt gondolod, csak balga csíny.
De csakhamar felnő, nagyra föl.
S szívedben minden jót kiöl.

Balog Miklós